Szííínes-vidám

Most inkább hangulat, mint szín....

Ma aranybarna..

Most aranybarna...
Ahogy mellettem reggeliztek és hallottam az illatos pirítósok ropogását a fogak alatt, kitaláltam, hogy ma aranybarna lesz... Mint a pirítósillat, a mézcsepp, a lassan rozsdásodó őszi fák vagy a búzamező...

Ma ködkék...

Ma ködkék... sejtelmes, hűs, csendes... nem tudod mit rejt.. akármi lehet ott - kincs, mese, kaland, veszély, bánat, keserűség. Nem kavarog, nem áramlik, nem kúszik. Csak van. Esetleg sóhajt. Csak pont pont pont...

Ma lila...

Nem tudom miért... egyszerűen, csak ma lila... Nem a kedvem, inkább a vágyam. Elomló, selymes, habkönnyű lilába szeretnék burkolózni. Füstkönnyű, áttetsző selyemlilába, ami megnyugtat, elringat és meggyógyít...

Kavargós

Egy kicsit elveszettnek érzem magam. Nem tudom mit szeretnék. Aztán kitalálom, de nem tudom miért azt... mindenki "okosabb". Hiába sejtem, hogy én is azt javasolnám magamnak a helyükben, amit ők szajkóznak, mégse hiszem, hogy igazuk van.
A szögre akasztott érzéseket elfújhatta a szél...

Friss kép, hátha felébredek tőle...

Most halvány esőszürke kedvem van. Vagy füstlila... Megint egész éjjel virrasztottam, szóval most álmos vagyok, lassú és kába, mint a ködös őszi reggelek.